Látogassa meg: Casa Batlló
Barcelona városában

Casa Batlló története

Az épület keletkezése a katalán polgárság gazdasági fellendüléséhez kötődik. Josep Batlló i Casanovas, textilipari vállalkozó, Kubából hazahozott tőkéjéből finanszírozta a felújítást 1898 után. Ez az időszak Katalónia második ipari hullámát jelöli, amely lehetővé tette olyan mecénások számára, mint Batlló, hogy merész alkotásokat rendeljenek meg. Ezeknek az alapoknak a befektetése tett lehetővé, hogy egy szabványos polgári épület globális építészeti ikonnal váljon, tükrözve a kor gazdasági erejét a Passeig de Gràcia mentén.

Ellentétben a közhiedelemmel, Gaudí nem építette a házat nulláról. Egy meglévő, 1877-es épület teljes körű felújításába fogott. Ez a megközelítés összetett mérnöki megoldásokat igényelt a szerkezet lebontás nélküli módosításához. Gaudí elengedhetetlen kollaborátorokat vett körül, különösen Josep Maria Jujolt és Joan Rubió i Bellvert, akik hozzájárultak a díszítő és szerkezeti részletek megvalósításához. Ez a együttműködés árnyalatot ad a magányos zseni képéhez, inkább a kiegészítő tehetségek pontos irányítását mutatva.

A homlokzatot Gaudí egyik legoriginálisabbnak tartják, jelezve a modernizmus fordulópontját. Az Ilot de la Discorde (Harag szigete) kontextusába illeszkedik, egy egyedi városi sziget, ahol három jelentős építész különböző stílusokat diktált. E radikális víziók együttes létezése ugyanazon városi térben lenyűgöző építészeti párbeszédet hoz létre. A Casa Batlló folyékony organicizmussal ragyog itt, szemben a szomszédai, a Casa Amatller és a Casa Lleó Morera geometrikusabb vonalaival.

Mit érdemes látni a Casa Batllóban

A főhomlokzat a Szent György és a sárkány legendáját meséli el. A kovácsoltvas erkélyek koponyákra és csontokra emlékeztetnek, a legyőzött sárkány maradványaira utalva. Az ablakok a szemeket, az ajtók a szájat képezik, létrehozva a védelem és a halál szimbolikáját. Ez a narratív értelmezés átalakítja az építészeti elemeket élő mitológiai jelenetté, ahol minden szerkezeti elem mély szimbolikus jelentést nyer a figyelmes látogatók számára az Ilot de la Discorden.

A tető egy sokszínű kerámia pikkelyekből álló tenger, amelyet egy kelta kereszt koronáz, ami az öröm tűzijátékának lángjaira emlékeztet. A kémények, amelyek bábuknak vagy sisakoknak vannak kialakítva, játékos hangulatot adnak ennek álomszerű kompozíciónak. A trencadis (üveg- és kerámiadarabokból álló mozaiktechnika) használata lehetővé teszi a sima ívek létrehozását, ami standard anyagokkal lehetetlen. Az anyagok ezekkel való kezelése változó színvilágot biztosít a napfény függvényében a ház tetején.

Bent a természetes fényt úgy rendezték be, hogy légzés-hatást keltsen. Gaudí a lépcsőket és az ablakokat úgy tervezte, hogy maximalizálja a világítást, létrehozva egy fényes hangulatot, amely átjárja a szinteket. A központi udvar, fent kék, lent sárga csempével, az eget és a napfényt imitálja. A természetes fényre fordított figyelem kiemeli a ház organikus aspektusát, ahol az építészet úgy tűnik, hogy a természeti ciklusokra reagál, ahelyett, hogy ellenállna nekik, különösen a fogadóteremben és a maszk alakú erkélyeken.

Látogassa meg az Ilot de la Discordet

Az Ilot de la Discorde, a Passeig de Gràcia 35. és 45. szám között, egy nyílt égű múzeum. Három különálló modernista stílust őriz: Puig i Cadafalch klasszicizmusát, Domènech i Montaner díszességét és Gaudí organicizmusát. E három ház meglátogatása segít megérteni a katalán modernizmus sokszínűségét. Minden építész sajátosan értelmezte a mozgalmat, létrehozva egy lenyűgöző kontrasztot, amely gazdagítja a látogató élményét.

A Casa Amatller (41.) és a Casa Lleó Morera (45.) keretezi a Casa Batllót. Szabályosabb építészetük kiemeli Gaudí formáinak fluiditását. Ezeknek az épületeknek az összehasonlítása jobban feltárja a 1904-es felújítás radikalitását. Az Ilot de la Discorde tehát elengedhetetlen Gaudí munkásságának kontextualizálásához. Megmutatja, hogyan tud egyazon városi tér ennyire eltérő építészeti víziókat befogadni, tükrözve a kor esztétikai vitáit.